A MAGÁNYT NEM ISMEREM!

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.

Hisz soha nem vagyok magam.

Ha szól az Úr, s szavára hallgatok,

Minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok,

s figyelek csendesen,

bennem sok drága Ige felragyog,

s vigasztalást, új erőt ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át

hosszú, fárasztó életutamon.

Miért vágynék arra, a világ mit ád,

ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,

- tudom, Uram többet most nem kíván -,

s életem új fényben szemlélhetem,

ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége elűz minden magányt.

Szent üzenetein gondolkodom

és hitem már a jövendőbe lát.

Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.

Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!

Köszönöm áldott közelségedet!

Velem vagy! A magányt nem ismerem.

/ Túrmezei Erzsébet/

        

                 A SZÁZADIK

Valami mindig hiányzott nekem,

valamit kerestem szüntelenül.

Útvesztőkön,bűnök vadonjában,

sokszor jókedvüen,sokszor keserűen.

Valamit elvétettem egyszer valahol.

Vagy talán nem is én,valaki más?

És azután hiába kerestem,

én voltam-e,vagy más volt a hibás?

Nyugtalanság élt már a szivemben,

űztem,hajtottam az Élet vágyait:

Azt hittem,hogy boldog leszek egyszer,

ha szivem megtalálja álmait.

A vágyaim délibábja ringott

a csalfa Élet kitárt karjain,

s mielőtt elértem ,szertefoszlott,

mint a hab a folyó hullámain.

Mielőtt elértem,mindig elszállt:

Eltörött bennem egy darab remény.

Fogytak az álmok,fogytak az évek:

Egyre jobban,szegényebb lettem én.

- Fáj Uram,hogy Tenélküled éltem,

s most könnyeimmel jövök csak feléd.

A felriadt lelkiismeretem

ezer fájdalma hozott Teeléd.

Fáj,Uram,hogy fájdalmat okoztam:

itt van velem minden nehéz emlék.

Menekülnék tőle,de nem lehet,

jön az is,mit feledni szeretnék.

Itt hordozom a lelkembe zárva

az elmult évek üres visszhangjait,

fáradt szivvel leroskadok eléd:

- mert én vagyok az a századik.

Páskúlyné Kovács Erzsébet.

Egy festőt egyszer arra kértek, 

rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott,

s ő nyomban neki is látott.

Rajzolt tengert, széltől mentesen,

rajta egy hajót, mely állt csöndesen.

Utasa mind lusta álomba merült...

s a kép összegyűrve a szemétre került.

Nem békesség volt a papíron,

hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett,

s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem,

nekiállt hát, hogy tovább keressen.

Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,

békésen legelésző birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett,

s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés,

messziről hallatszott a mennydörgés.

Vihar közeledett, az ég rengett,

a festő az ablaknál töprengett.

Nézte a szélben sodródó leveleket,

a villámokat, mik átjárták az eget.

A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,

kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,

Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett,

s ott meglátta, amit egész nap keresett.

A fa egyik vastag benső ágán,

úgy a fának szíve táján,

a viharról szinte mit sem sejtve,

ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.

Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.

- Uram, te megmutattad békességedet!

- szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez,

mit a viharban alvó madár jelképez.

A világ legyen bármily nyugtalan,

ha szívünkben Isten békessége van.

Ő minden gondot vállára vesz,

s bennünket szabaddá, békéssé tesz.

Az Ő békessége tökéletes,

minden félelemtől mentes.

Nekünk szánja ezt a békességet,

s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

-----------------------------------------------------------

Mindenségnek Ura!

Ki mindeneket alkottál,

és a mindenségbe engem is

belehelyeztél,belegondoltál,

számomra különösen nehéz sorsot

buktatókat adtál...

Nem kérdezem,mert nincs hozzá jogom

és nem is kifogásolom,

hogy megalkotni,formálni engem

ilyen érzékeny lélekkel,igazságra vágyó szivvel

miért alkottál?

Hiszen Te tudtad,hogy törékeny eszközöd vagyok,

hogy engem mindenki

kijátszhat,megalázhat,

hogy visszavágni képtelen vagyok,

mert természetemet igy alkottad,

hogy a küzdelemben mindig csak egyedül vagyok

ó,jaj,és mégis micsoda megpróbáltatások!...

Panaszomat is csak Neked mondhatom,

senki másnak,hogy a sorsom,

az élet bántásai

már szivem gyökeréig fájnak.

...hogy itt a szó is a tett is,

olyan hazug,mint azok,

akik ezt teszik és szólják,

mint a kaméleon a szinét,

folyton-folyvást váltják...

Ó,Uram köszönöm,hogy

nem zártad be szivedet előttem soha

meghallgattad mindig panaszom,

kérlek lelkemnek sebeire is

szent Igéd gyógyulást hozzon!...

Mindenségnek Ura!

találja meg levelem trónusod,

megtörve és alázattal Feléd fordulok,

igy várva,epedve kegyelmed,támaszod,

tudom,hogy ezt is megválaszolod.Ámen

F.Farkas Rozália verse

-----------------------------------------------------------

         URAM, CSAK EGY VAGYOK…

Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzõdre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...

Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elõttem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:

Nem az elsõ helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...

Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhõkben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...

Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicsõn csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.
Uram, óh, bárcsak így lehetne...Ámen

                 -Haraszti Sándor-

-----------------------------------------------------------

Teréz anya:

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

-----------------------------------------------------------

,,Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." /Vianney Szent János/